A Lambretta sztori [VII] - versenyek és rekordok
Mint azt korábban olvashattuk, a Lambretta egyre felkapottabb lett Olaszországban és a világ minden táján. Ennek hatására versenyeket kezdtek rendezni.
1951. április 14-én Romolo Ferri – ezüstérmes az 1956-os motoros gyorsulási világbajnokságon – új világrekordot állított be. Innocenti felkérte, hogy próbálja ki, mit tud a 125 ccm-es Lambretta. A Róma-Terracina – körülbelül 110 km – távolságot 190 km/h átlagsebességgel tette meg. Leggyorsabban 195,652 km/h-val száguldott – hozzá kell tenni, hogy Ferrit az útja során hátráltatták az erős széllökések. Minden jel arra mutatott, hogy a tervezők meg tudják oldani, hogy több mint 200 km/h-val menjen egy ilyen kaliberű motor. Éppen ezért a mérnökök a motor aerodinamikájára fektették a hangsúlyt, hogy a légellenállást minimalizálják. A legjobb minőségű motort szerette volna Innocenti előállítani. Így a kerekek például Pirelli gyártmányúak voltak, amelyeknek nagyon jó a tapadása. Tesztelgetve, lassan-lassan kialakult a C típusú Lambretta.
Ez a nap a Lambretta történetében nagy megelégedést szült. Elégedettek voltak a nézők, a versenyzők, a győztesek és maga a motorozás is, hiszen a háború okozta szenvedés után felüdülés volt látni egy ilyen eseményt. Ez a nap bebizonyította, hogy a jövő a motoroké.
47 versenyző vett részt a futamon. Nem egyszerűen egy sima verseny volt, hanem tapasztalatszerzés is. Mindenki úgy hozta a Lambrettáját, ahogyan szerette volna - feljavítva, megerősítve... A mérnökök és tervezők is ott voltak a versenyen, és nézték, miből tudnak új ötletet meríteni. Ezután egyre több versenyt szerveztek a motorrajongók, hivatalosat és nem hivatalosat.
A gyerekek sem maradtak öröm nélkül. 1950. március 26-án, szintén Monzában megrendezték az első Go-kart versenyt (125 cmm-es Lambretta motorral felszerelve). A versenyt a 14 éves Guglielmo Paglini nyerte, akinek az átlagsebessége 50 km/h volt.