Brixton Cromwell 1200 teszt egy "hétköznapi" motoros szemével
Brixton... Hogy micsoda? Mond nektek, régi motorosknak ez a név valamit? Na ugye, nekem sem jelentett túl sokat. Aztán beköszönött a '23-as szezon és a Gentlemen's Ride-on olyat láttam, amin egyből megakadt a szemem.
Ez egy Brixton! Ráadásul ember méretű és a blokkja sem kicsi. Ebben a színkombóban meg különösen megérintett, mert apai nagyapám egy küllemre és színre is hasonló '56-os Pannonia 250 de Luxe TLT-vel rótta az utakat. Mindig csak az érzelmek...ez a világ megrontója! Na de mit lehet tenni, ha egyszer ilyen dögös ez a gép?! Muszáj kipróbálni és első kézből tapasztalni, hogy tényleg olyan jó, mint ahogyan azt ígérik. Szándékosan nem olvastam vagy néztem róla semmiféle tartalmat, tiszta lappal, mindennemű befolyásoltság nélkül (ez mondjuk az érzelmi érintettség okán el is bukott) szerettem volna kipróbálni. Andris (az ADVESmoto munkatársa) sok szépet és jót mesélt a teszt előtt magáról a gyártóról és a Cromwell 1200-ról egyaránt. Megtudtam, hogy 2016-óta vannak a piacon, osztrák tulajdonosi háttérel és minőségellenőrzéssel Kínában gyártják. Mondjuk ezen már meg sem lepődöm, mert mi az, amit nem ott gyártanak? Na, az tuti hamisítvány!
Ráadásul nem alsópolcos holmikból, hanem precizen összeválogatva a különböző beszállítók minőségi cuccaiból. KYB futómű, Nissin fékek, Mahle dugattyúk, Bosch elektronika, ésatöbbi, ésatöbbi. Ez bizony szép ígéret és nagyszerűen hangzik. Kellőképpen felcsigáztak a hallottak - alig vártam, hogy a lábam közé kapjam a világos barna cérnával varrott klasszikus formájú nyerget és első kézből meggyőződhessek az információ valóságtartalmáról.
Ráadtam a gyújtást, a műszerfalon végigfutott a kötelező egérmozi a Brixton logóval. Ha addig nem láttad volna, kb. bármelyik alkatrészére rápillantva, akkor most jól az eszedbe vésődik, hogy mégis min ücsörögsz! A műszerfal nagyon ízléses grafikával rendelkezik. Kár, hogy ebből semmit nem láttam a polarizált napszemüvegem és a TFT kijelző rossz viszonya miatt. Igazából teljesen mindegy is, hogy mit mutat, úgyis érzésből kell motorozni. Egyedül a Váci úton, egy rendőrautót utolérve kezdett el izgatni egy cseppet a sebesség adat, hogy mi az, amivel még elhaladhatok mellette anélkül, hogy versenyre hívnának. Tesztmotorral azért mégsem húzgáljuk a biztosurak, akarom mondani az oroszlán bajszát.
De térjünk vissza arra, hogy mégis mi hajtja? Két henger, szépen egymás mellett, 1'222 köbcentivel, nyolc szelepen keresztül lélegeztetve. A csúcsteljesítménytől nem vágod magad hanyatt (83 lóerő), de a forgatónyomaték már-már eltekeri a földet a motor alatt. 108 newtonméterrel azért odébb lehet állni egy 238 kilós motorral. A dupla csövű kipufogóból pedig kellőképpen határozott dohogás árad, főleg, miután bemelegedett a rendszer. Szinte hallani a lökettérfogatot...
Ride-by-wire gázmarkolat, fejlett kipörgésgátló és blokkolásgátló segítik az erő útra történő átvitelét, így még csúszósabb felüleleten sem kell aggódni azon, hogy megkarcoljuk a csodaszép fényezést. Ha akarod leforgatod, ha akarod alacsony fordulaton elbugyborékolsz vele, de a legjobb az egészben az a jó zsíros középtartomány, a nyomatékcsúcs közelében. Fékezés közben sincs olyan érzésed, hogy ez csak egy lassítóberendezés, de nem is szakítja ki a szemedet a helyéről egy óvatlan mozdulatra, mint egy kihegyezett sportmotoron. Úriember módjára viselkedik - nem túloz, nem is lazsál, tisztességesen végzi a dolgát. Pont a stílushoz illő módon. Annak ellenére, hogy Budapesten tettem meg a tesztkört, nem tűnt fel, hogy klasszik pesti utakon motorozom. Most vagy csoda történt és csak jó utakat sikerült kifognom, vagy észrevetlenül jól dolgozik a futómű. Az előbbit nem hinném, úgyhogy marad az utóbbi - a KYB mérnökei tudnak valamit. A LED fényforrások kiválóan észlelhetők, ez kifejezetten fontos dolog a forgalomban. Az első fényszóróba még a márkajelzést is sikerült belecsempészniük a dizájnereknek.
Az üléspozíció is klasszikus. Nem túl magas, de azért nagyon hajtogatni sem kell magamat. A pár órás tesztkör alatt nem fedeztem fel semmi kivetnivalót benne. Egy hosszabb úton azért több minden kiderülne a kényelemről, de ez amúgy is az egyéni tűrőképességtől függ leginkább. Egy túraenduróhoz szokott tagnak lehet maga lenne a pokol, míg egy országúti kerékpárosnak maga a mennyország. Ami nagy pozitívum, mondjuk egy hasonló felépítésű, ám közel fele akkora hengerűrtartalmú Royal Enfield Interceptorhoz képest, hogy a Cromwell lábtartóihoz nem kell akkorát terpeszteni, lévén sokkal keskenyebb a kialakítása a váltónál és a generátornál.
Egy szó, mint száz, ahogy a dezodor reklámban is mondták: ez bizonyíték, nem ígéret. Engem nagyon meggyőzött a Cromwell 1200. Nem csak komoly motor benyomását kelti, hanem az is. Nem árt komolyan venni ezt a viszonylag fiatal gyártót és érdemes rájuk figyelni a jövőben. Ha esetleg valamiféle klasszikus nagy vasban gondolkozol, mindenképpen vedd számításba ezt a típust is.
Cimkék:brixton, motor, kerékpár, klasszikus motor motorteszt, cromwell, brixton cromwell, brixton cromwell 1200