A Lambretta sztori [IV] - felállni a háború után
1945 júniusát írjuk. Az élet elkezdett visszaállni a régi kerékvágásba. A jövő reménnyel, de bizonytalansággal volt tele. Mint korábban olvastuk, az Innocenti gyárat lebombázták. A német megszállás nagyon levitte a termelést, a Szövetségesek megszállása volt a kegyelemdöfés. A háború miatti átalakítások feleslegessé váltak, hiszen békeidők jöttek, ahol már nincs szükség fegyverekre – amiket a világháború alatt gyártottak itt. Nem sok jót ígért a gyár jövője, hiszen a legnehezebb időszakát élte a pusztulás – talán ez a legjobb szó a jellemzésre – miatt.
A vezetőség azonban a helyén volt. Az igazgató tervekkel állt elő, amelyek megalapozták a további előmeneteleket. A tervek beváltak és lassan-lassan kialakult a körülbelül másfél millió négyzetméteres terület berendezése a legmodernebb felszerelésekkel. Az új Innocenti gyár fő profilja három részből állt: motor részleg, gépészeti részleg, és kohászati részlegből.
A tervezők munka közben
A motor részleg
Itt készítették a Lambrettát is, méghozzá 8 órás műszak alatt 150 gyönyörű szép darabot – ekkora igény volt rá. Nem is csoda, mert kinézetben elegáns volt, műszakilag pedig Európa legmodernebbjei közé tartozott. Egy átlagos napon 2000 látogatója volt a gyárnak.
Láttad már, hogy hogyan "találták fel" a Lambrettát?
Az Innocenti létesítmény könyvtára
A gépészeti részleg
Itt a korábban elkezdett acélcső gyártásra helyezték a hangsúlyt. Fontossága nem kérdés, a termékek 80%-át külföldre vitték (Lengyelországtól Argentínáig, Jugoszláviától Angliáig…). Havonta 300-400 tonna között volt a termelés.
A kémiai labor
A kohászati részleg
Ez a legfiatalabb részlege a gyárnak, ami Olaszországban is kezdetleges volt. Nagyon finom porból készítettek különböző fémeket.
________________________________________________________________________________
Ne maradj le a többi Lambretta sztoriról sem! Kövess minket Facebookon, Instagramon és YouTubeon!