A Lambretta sztori [III] - túlélni a háborút

A II. Világháború alatt a Hadügyminisztérium tüzérségi szakosztálya megbízásából az Innocentikomplexum egy új hangárral és gyárrészleggel bővült, ahol töltényhüvelyeket gyártottak acélból. Emiatt elsődleges célponttá vált az ellenséges bombázóknak. 1944. április 30-án a baj bekövetkezett, óriási károkat okoztak a bombázások, így majdnem az egész telep használhatatlanná vált. Gyorsan elkezdték menteni a menthetőt, hogy legalább valahogyan működjön a gyár épen maradt része.

Bombázások után a gyár épülete, 1944.

1945 áprilisában a Szövetségesek elfoglalták a gyárat, amit csak 1946 augusztusában hagytak el, óriási károkat hagyva maguk után. Bár ezek nem voltak olyan látványosak, mint a bombázás, mégis mélyebb sebeket ejtettek a gyárnak. A harckocsik tönkretették az utakat; az elektromos berendezések, a lépcsők, a járdák mind használhatatlanná váltak. Ami mozdítható volt – csövek, vezetékek, vezérlők – mind eltűntek vagy megsemmisültek.

1946 augusztusában az Innocenti Társaság ennek ellenére elkezdte a gyár rendbe hozását, ami a károknak és az időjárásnak köszönhetően nagyon lassan haladt.

Egy korabeli visszaemlékezés erről az időszakról:

„1943-at írunk. Hallottam, hogy az Innocenti gyárnál felvétel van a G III-as részlegre egész jó fizetésért. […] A gyárba menet mindig összefutottam Innocenti úrral, aki gyakran sétált arrafelé, szokásos módon udvariasan köszönt nekem, megemelve a kalapját. Bár alacsony termetű, mégis olyan volt, mint egy úr. Amikor elkezdődtek a bombázások az egész város veszélyessé vált. Voltak, akik nem tudtak hazajutni a gyárból, ezért Innocenti úr a közeli településen otthont biztosított a számukra. […]

Soha nem éheztünk, mert Innocenti úr vásárolt egy farmot a Lambrate partján. Egyik vasárnap 99 darab bomba esett a gyár köré, de ezek még nem okoztak károkat. Nekünk kellett eltakarítani a fel nem robbant bombákat. […]

Már épül az új gyár.

A vész után Ferdinando Innocenti azt mondta, hogy felsőbb utasításra mindenkit el kell bocsátania, de amint lehetőségében áll visszavesz minket. […] Néhány évvel később vissza is hívtak, akkor már Lambrettát gyártottak, azonban visszautasítottam, mivel egy másik helyen dolgoztam.”