Ezért nem ülök autóba reggelente - a közlekedés legnagyobb tévedése
Az agglomerációs ingázás mára sokak számára a mindennapi stressz és az elpazarolt órák szinonimája lett. Miközben az autósok többsége tehetetlenül áll a dugóban, egyre többen kérdezik: vajon tényleg az autó a legjobb választás a napi ingázásra? Egy évtizedes falu-város ingázási tapasztalat és a puszta tények nyomába eredtünk.
„Ha kiköltöztél falura, miért nem kocsival jársz? Sokkal kényelmesebb lenne!” – tizenegy éve hallgatom ugyanezt a kérdést. A legtöbben azt hiszik, hogy az elektromos motorom csupán egy spórolós hóbort. Pedig a pénz csak a másodlagos pozitív hozadék. Van valami, ami sokkal többet ér: az idő. Az egyetlen dolog, amit semmilyen pénzért nem tudunk megvásárolni. A képlet egyszerű. Motorral a bejutás Budapest központjába 30 perc. Hazafelé ugyanennyi. Bármikor, fixen. Autóval ugyanez az út 1–1,5 óra között mozog – napszaktól és szerencsétől függően. Ha ezt valaki kiszámolja éves szinten, megdöbbentő mennyiségű eltékozolt órát kap. Természetesen a motorozás gyorsabb, olcsóbb és valljuk be, sokkal stílusosabb is. De nézzük meg a puszta tényeket és azt, hogyan változott meg a világunk az elmúlt években.
Ezért nem ülök autóba
A fulladozó agglomeráció
2015-ben költöztem el Budapestről, így bő egy évtizednyi ingázói tapasztalat van a hátam mögött. Nemrég egymás mellé tettem két felvételt a reggeli utamról: az egyik 2021-ben, a másik 2026-ban készült. Mindkét videó ugyanabban az idősávban, reggel fél nyolc körül, ugyanarról a kiindulópontról indult, szándékosan egy Pesttől távolabbi szakaszon, Csomád és Fót között. Az eredmény sokkoló. Öt év alatt az agglomeráció olyan szinten telítődött, és az ingázók száma olyan drasztikusan megnőtt, hogy ma már néha motorral is lassúnak érzem a haladást. A világjárvány utáni kiköltözési hullám megtette a hatását: Budapest vonzáskörzete egyszerűen megtelt.
Ténykérdés: Vidéken az autó nem luxus, hanem létszükséglet. Nekem is van, és aláírom, hogy a tömegközlekedésnek van még hová fejlődnie. Az is teljesen érthető, ha valaki nem tud vagy nem akar több járművet fenntartani. Viszont látni kell azt is, hogy a jelenlegi modell hosszú távon fenntarthatatlan.
A másfél tonnás tévedés
Az autóipar egyik legnagyobb marketinges sikere az volt, hogy elhitette velünk: teljesen normális dolog minden áldott reggel megmozgatni egy másfél tonnás vasat azért, hogy egyetlen 80 kilós embert elszállítsunk a munkahelyére.
Eközben mit látunk a reggeli csúcsforgalomban? Az autósok fele az okostelefonját simogatja, a másik fele a fedélzeti kijelzőt nyomkodja. Amikor azt mondják nekem, hogy a motorozás veszélyes, mindig elgondolkodom: vajon mitől kellene biztonságban éreznem magam egy olyan környezetben, ahol a vezetők jelentős része számára a forgalom csak halk háttérzaj a közösségi média mellett?
Felesleges azzal érvelni, hogy valaki „fél szemmel azért figyel”. Nem figyel. Sokszor észre sem veszik, ha ott állok az ablakuk mellett. Rámsodródnak, sávot váltanak tükör nélkül, mert a figyelmük máshol jár. És nemcsak a motorosokat nem látják, de a kerékpárost, a rollert, sőt, az út szélén haladó lovast sem.
Célszerszámok a 600 forintos üzemanyag korában
A hangsúlyok eltolódtak. 2021-ben még az volt a kérdés, hogy én miért járok motorral. 2026-ban viszont már az a valódi kérdés: Ki az, aki még mindig önként ül be egyedül minden reggel a dugóba? A mindennapi ingázásban egy elektromos motor vagy egy robogó nem a klasszikus, hétvégi motoros élményről szól. Ezek célszerszámok. Eszközök, amelyeket arra terveztek, hogy időt és pénzt spóroljanak a felhasználónak. Ha pedig valakinek a jármű a munkaeszköze is egyben, a döntés még egyértelműbb. A 600 Ft feletti benzinárak mellett racionálisan kell feltennünk a kérdést: valóban az autó a jó választás a napi ingázásra?
Ez nem vallás, hanem közlekedés
Ilyenkor persze mindig érkeznek a tipikus kommentek: „Jó, de télen beülsz az autóba, nyáron meg feltekered a klímát!” Ki kell ábrándítanom a szkeptikusokat: télen is motorozom, a klímát pedig kifejezetten utálom. De lássuk be: a hatékony közlekedés nem vallási meggyőződés, hanem tiszta matematika és logika. Nem azért motorozom, mert szerintem mindenki más rosszul csinálja. Hanem azért, mert reggel fél nyolckor haladni szeretnék. Szeretem, ha én döntöm el, mikor érek oda a célomhoz, ahelyett, hogy tehetetlenül idegeskednék a volán mögött a garantált késés miatt.
És ha megnézzük az utóbbi évek forgalmi trendjeit, egy dolog biztos: a következő években egyre többen fognak pontosan ugyanerre a következtetésre jutni.